Megmondom őszintén, sosem voltam az a dínó rajongó. Kicsi koromban megnéztem az Őslények országa c. rajzfilmet, és konkrétan végigbőgtem. Bár belegondolva, elég depresszív gyerekfilmeket néztem anno: Pandamaci kalandjai és a Minden kutya a mennybe megy megvan?
Na. Félúton az esküvő és a nászút között, még kaptam egy jó kis feladatot, hogy készítsek egy Triceratops tortát kolléganőm kisfiának. Igazából nem tudom, hogy örülnöm kellene-e annak, hogy lezárult a Thomas-korszak, vagy sem, hiszen a dínókkal már legutóbb sem boldogultam. Most is 5 percenként rohangáltam a hűtő és a konyhapult között, akkora volt otthon a páratartalom, pedig egy új, angol cukormasszát próbáltam ki. Ízében mascarponés-csokis, csokis keksszel.
I've never been a dino lover, especially since I cried my eyes out on the film The Land before time. Now how did this come? Luckily the Thomas-era is over for my colleague's son, but now he started to admire dinos. T-Rex and Triceratops are his two favourites. I chose the latter one, as it seemed easier. Well, not considering the huge humidity after the rain, it was in fact easier. The dino tastes mascarpone-chocolate with biscuits inside.
A kisfiú nagyon örült neki, ugyanakkor kedvesen rávilágított, hogy ugye azért tudom, hogy a dínók már kihaltak? :) Hát igen, így már sokkal nyugodtabban lépek ki reggel az ajtómon :D
The little guy was very happy about the cake! Yet, he mentioned me, that I should know, that dinos are already extinct. Well, thanks, I'll step out of the door more releived from now on :D