Régóta szemezek a Pavlova tortával, és szerintem nem ez volt az utolsó randink. Annyian magasztalták már, hogy őszintén szólva valami frenetikus ízélményt vártam tőle, de talán velem van a baj. Úgy láttam, hogy a kiválasztott (elkészítendő) listára felkerült tortáim közül még ehhez áll rendelkezésemre a legtöbb alapanyag itthon. Csak tejszín és gyümölcs hiányzott. Namármost a gyümi! Hogy én milyen hajtóvadászatot indítottam valamilyen (a végén már bármilyen!) bogyós gyümölcsért a helyi gyümölcs-zöldségeseknél augusztus végén, azon már meg sem lepődtem. Szeder lett volna leginkább a becses trófea, de miután már a 2. standnál a dinnyére akartak rábeszélni... inkább örökbe fogadtam a 2 doboz árválkodó áfonya közül az egyiket.
Szkeptikus voltam, ezért egy mini változatot készítettem el elsőre, 2 tojásból (meg azért is, mert összesen 3 tojás volt itthon).
Hozzávalók mini változatban:
- 2 tojás fehérje
- 10 dkg porcukor
- 1 e.k. kukorica keményítő
- 1 e.k. ecet
- csipet só
- 2 dl tejszín
- 500 g áfonya
A sütőt előmelegítettem 150 fokra. A 2 tojás fehérjéből, folyamatosan adagolva a cukrot, robotgéppel kemény habot vertem. Hozzáadtam a sót, ecetet és keményítőt.
Sütőpapírra 18 cm átmérőjű kört rajzoltam egy tortaforma segítségével, majd ebbe halmoztam óvatosan a tojáshabot. A szélét kicsit magasabban hagytam, a közepét mélyebbre. Sütőbe tettem 10 percre, majd miután letelt a 10 perc, lejjebb vettem a hőfokot 110-re és 1 órán keresztül tovább szárítottam. Mivel minden Pavlova recept nagybetűkkel hirdeti, hogy ki ne merjem nyitni a sütőajtót, körmeimet rágva strázsáltam előtte 1 órán keresztül és leselkedtem az ajtón keresztül, hogy vajon mi történhet az én Pavlovámmal. Féltem, hogy megég, de végül nem tette. 1 órányi szárítás után résnyire nyitva hagytam a sütőajtót és így hagytam hűlni.
Elkészítettem a tejszínhabot: én Hulala-t használok, ezt nem akartam túl sok cukorral elrontani, kb. 2 e.k ment bele az íz kedvéért, így készítettem belőle robotgéppel kemény habot.
Az áfonyákat megmostam, 1/3-ukat szűrőn alaposan átnyomkodtam, a kapott áfonyalevet pedig vaníliás cukorral ízesítettem, így kaptam egyfajta szirupot (aki szereti, tehet bele több cukrot is, én direkt a kicsit savanykás ízre mentem).
A mini habcsókot óvatosan lehalásztam a sütőpapírról, ráhalmoztam a tejszínhabot, és a gyümölcsöket, végül megöntöztem az áfonyasziruppal.
A pavolvával én is így vagyok. Csupa jót halottam róla, de fenntartásaim vannak. Neked végül is bejött, ha nem ez volt az utolsó randitok?
VálaszTörlésFinom volt, de ritkán készítem ugyanazt a tortát kétszer:) Csak akkor, ha úgy érzem, hogy tudom én ezt jobbra is, most például így vagyok vele.:)
VálaszTörlésMég sosem ettem pavlovát, hallani meg sok jót hallottam róla!
VálaszTörlésAngi szerintem próbáld ki, nem egy ördöngösség :)
VálaszTörlés